3.rész

Éreztem ahogyan a nap sugarai cirógatták arcom.Egy újabb reggel.Kiváncsi vagyok ma mivel rontja el az élet azt a pici jó kedvet ami belém szorult.Felvettem szemüvegem és szokásosan a konyhába siettem.A ház kongott az ürességtől,csak egy cetli hevert árván a konyha asztalon.

"Elmentünk Dórival vásárolni,nem tudom mikor érünk haza.Csináltam reggelit edd meg.
Anya."

Neki láttam a reggelim elfogyasztásának amit hamar sikerült teljesítenem.Mivel tegnap Viki megfűzte az agyam,hogy menjek el vele és a többiekkel az állatkertbe így készülni kezdtem.Egy virágos szoknyát és egy fekete trikót húztam magamra.A hajam alját kicsit begöndörítettem,azután pedig szokásosan sminkeltem.Egy óra alatt készültem el majd nagy kapkodások árán sikerült elindulnom.A buszon mint mindig hatalmas tömeg volt és borzasztó izzadság szag.Szerencsére gyorsan közlekedett a jármű,így alig tíz perc alatt már az állatkert kapuja felé igyekeztem.Rögtön felismertem barátaim mivel egy csoportban álltak.Azonnal kiszúrtam a három,számomra ismeretlen lányt.
-Sziasztok!-köszöntem kedvesen,bár Bence láttán egyre csak fokozódott bennem a düh.
-Szia.-ugrott a nyakamba Viki.
-Tegnap nem tudtam bemutatkozni,Ya Ou vagyok.-nyújtotta kezét a kreol bőrű szépfiú.
-Én pedig Sziki.-mutatkozott be az idősebb tag is.Mindezek mellett bemutatták a barátnőjüket is Fannit és Zsófit.Bencére néztem kíváncsian,hogy megtudjam ki is a mellette álldogáló,ránézésre undok lány.
-Ő a barátnőm,Barbi.-mutatta be nekem miközben vakargatta tarkóját.
-Nem is tudtam,hogy kapcsolatod van.Legalább őt ne hagyd el egy szó nélkül.-tanácsoltam neki cinikusan.-Mellesleg Liz vagyok.-árultam el a nevem az értetlen fejet vágó lánynak.Megvettük a jegyeket és besétáltunk a kapukon.
-Szerintem mindenki menjen akivel akar.Én Olivérrel megyek.-húzta magával a szőke srácot akivel pillanatok alatt tűnt el.
-Én is szeretlek.-kiáltottam utána,hisz magamra hagyott.
-Azthiszem én egyedül megyek.-fordultam a többiek felé.Percek alatt szakadt szét baráti társaságunk,mert mindenki elindult a párjával a neki tetsző irányba.Én a Japán Kerthez akartam menni hisz azzal a hellyel kapcsolatban rengeteg szép emléket őrzök.Leültem a  földre a kis folyóval szemben,és felidéztem a múltat.Emlékszem Bence hozott először el ide.Az a nap egyszerűen tökéletes volt.Az említett fiú ült le mellém és ő is a semmibe meresztette tekintetét.
-Emlékszem,hogy nem akartál tovább menni így a vállamra kellett kapnom téged,hogy tovább állhassunk.-nevetett magában.
-Akkor még minden jó volt.-suttogtam.
-Most is lehet így.-fogta meg azt a kezem ami eddig a combomon pihent.
-Bence,már semmi sem lesz ugyanaz.-néztem sötét szemeibe miközben lehámoztam magamról kezét.Feltápászkodtam a földről és indulni készültem.
-Ha igazán akarnád lehetne.-kiabált utánam mire megtorpantam.
-Lehet az a baj,hogy nem akarom.-fordultam vissza és vágtam fejéhez mondatom.Láttam arcán,hogy megérintette az amit mondtam.Még percekig néztük egymást,amit Barbi szakított meg azzal,hogy Bence nyakába ugrott.A jelenet láttán megcsóváltam a fejem és tovább álltam.Akaratlanul is folyni kezdtek könnyeim.Céltalanul bolyongtam a sok állat között.Egyszerűen most semmi nem foglalt le.
-Minden oké?-állított meg Fanni mikor elhaladtam mellettük.Sírva ráztam meg a fejem mire megölelt.Igaz nem ismerem de jól esett a gesztusa.
-Megnyugodtál?-kédezte miután végre elengedtem.
-Igen.-szipogtam.-Sajnálom,hogy feltartottalak titeket.-néztem rájuk.
-Ne viccelj már.Nem szeretem ha valaki akit ismerek sír.-simogatta meg karom Fanni.Felajánlották,hogy tartsak velük de nem akartam zavarni így kedvesen visszautasítottam a lehetőséget.Elbúcsúztam tőlük és egy padot kerestem ahol kifújhattam a levegőt.Magyarul megpihenhettem.Egy játszótér mellett találtam üres ülőhelyet így oda telepedtem le.Telefonom elő vettem és a Bencével közös képeinket nézegettem addig amíg egy kisfiú elém nem állt és húzott magával játszani.Nem ellenkeztem,megfogtam a kis kezét és utána mentem.Hintáztunk,csúszdáztunk,mászókáztunk,mindent amire lehetőségünk volt.Mindeközben az anyja mosolyogva figyelt minket.Imádom a gyerekeket.Ez az ismeretlen kisfiú máris szebbé tette a napom.Elfeledtette velem a problémáim,azzal az angyali nevetésével.Elbúcsúztam tőle és az anyukájától mert hazaindultak.Szépen,lassan elindultam a bejárat felé hiszen ott találkozunk a többiekkel.Már mindenki ott volt és valamiről nagyon jó kedvűen beszélgettek.Viki amint meglátott idegesen förmedt rám.
-Hol a francba voltál?Már egy órája várunk rád.
-Először is nyugodj meg.Másodszor nem néztem az időt mert az egyik kisfiúval eljátszottam az időt.Sajnálom.-magyarázkodtam.Barátnőm sértődötten fordult Olivérhez majd elindult a kijárat felé.Én is ezt terveztem,de a kő amiben elestem megakadályozott.