2.rész

Az ében fekete hajú srác nem válaszolt csak lehajtotta fejét kérdésem hallatán.Tudtam,hogy ő az.Ide nem kellettek szavak.Sietve tüntem el a helyszínről,de nem sokáig jutottam ugyanis a sírás ami készült kitörni belőlem meggátolt.Leültem egy régi,kopott padra ahol kezeimbe temettem arcom.Egy érintést éreztem meg vállamon,így felvezettem tekintetem a kéz tulajdonosára.Amint megláttam ki is ő azonnal lelöktem kezét magamról.
-Beszéljük meg.-suttogta.
-Bence ezen mit beszélsz meg? Te hagytál ott egy szó nélkül.Elhitetted velem,hogy fontos vagyok neked.-kiabáltam miközben rendíthetetlenül sírtam.
-Fontos vagy nekem.-nem nézett szemeimbe,a földet pásztázta.
-Akkor aki fontos nekünk azt elhagyjuk egy szó nélkül és még utána se keressük,had szenvedjen.Igen szerintem is.Tudod min mentem keresztül ebben az egy évben?-kérdeztem mire halkan egy "nem"-et suttogot el.-Napokig nem ettem,rengeteget sírtam.Miattad.Érted,miattad!
-Én nem akartam,hogy így legyen de nem voltam képes elbúcsúzni tőled.-nézett mostmár szemeimbe.
-Inkább búcsúzz el és azért sírjak mint azért,hogy magyarázat nélkül kilépj az életemből.-mondtam végszóként és futva indultam házunk felé.Nem akartam mást csak a szobámban sírni.Egyedül akartam lenni.Egyedül a sötétben.Ahol senki sem lát.

*Bence szemszöge*

Miután Liz elment legszívesebben utána mentem volna,hogy megmagyarázhassak neki mindent.Igaza volt mindenben.Sóhajtottam egyet miközben leültem arra a padra amin az imént még,Liz ült.
-Minden rendben?-foglalt helyett mellettem Ya Ou.Akármennyire is nem akartam de ez az ártatlan kérdés is fokozta idegességem.
-Szerinted úgy néz ki,hogy minden rendben?-förmedtem rá,majd sétálni kezdtem céltalanul.Egyedül kell lennem és gondolkoznom,igen,erre van most szükségem.

*Liz szemszöge*

Amint beléptem házunk ajtaján szobámba rohantam.Sírva dőltem le az ágyamra és csak az imént történtek jártak a fejemben.A felbukkanásával mindent újra felkavar,nem akarom ugyanazt átélni mint ebben az egy évben.Zokogásomnak köszönhetően mély álomba merültem.Egy órát sikerült aludnom ami hatására nyugodtabbnak éreztem magam.Mikor a tükörbe néztem egy gyenge,szétszórt lány nézett vissza rám.Letöröltem arcomról a lefolyt sminket s megigazítottam hajam.A konyhában teát töltöttem amikor egy roppant ismerős hang ütötte meg fülem.Lassú léptekkel közelítettem meg a helyiséget,ahol megpillantottam Bencét és anyukámat ahogyan halál nyugodtan beszélgetnek.
-Mit keresel itt?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Veled szeretnék beszélni.-állt fel a kanapéról.
-Én meg nem szeretnék.-válaszoltam cinikusan.
-Kicsim,hallgassd meg.Legalább tisztáz mindent.-szólt közbe anyukám.Vegülis igaza van.Végre megtudom mivel érdemeltem ki azt,hogy magamra hagyott.Elindultam a szobám felé ő pedig követett.Helyet foglaltunk mindketten ágyamon és kíváncsi tekintettel meredtem Bencére.
-Hallgatlak.
-Szóval már régóta terveztem azt az utat Londonba.A megtakarított pénzemből
repülőjegyet vettem.Most azért vagyok itt mert ezzel a három sráccal zenekart alapítottunk és indulni szeretnénk valamelyik tehetségkutatón. Azért nem búcsúztam el tőled,mert iszonyúan fájt volna elmennem.Így is nehéz volt.Tudom ez nem mentség,de ha vissza tekerhetném az időt mindent másképp tennék.Hiányzol te,a barátságod,a szereteted.Szeretném ha minden olyan lenne mint régen.-fejezte be monológját.
-Én is,de még mennyire.-suttogtam.
-Megbocsájtasz?-nézett rám.
-Bence,ez nem megy egyről a kettőre.Időre van szükségem.
-Megértem.-hagyta el egy kisebb sóhaj a száját.
-Az lenne a legjobb,ha most elmennél.-nyitottam ki szobám ajtaját amin pillanatok alatt távozott.Gyorsan kaptam telefonomhoz és tárcsáztam barátnőm számát.
-Szia Viki.Gyere át,szükségem van rád.-támadtam le azonnal.
-Öt perc és ott vagyok.-bontotta a vonalat.Ezért szeretem őt annyira.Bármikor számíthatok rá.Talán hamarabb,mint azt ígérte,termett nálam.Össze szedtünk a konyhából pár darab táblacsokit és a szobámba siettünk ahol hanyatt fekve beszélgettünk.Mindent elmondtam neki ami ma történt.
-Szóval ez az a Bence.Liz,ha én ezt tudom nem hívom oda.
-Ez nem a te hibád.Mellesleg ideje volt tiszta vizet önteni a pohárba.
-És most mi lesz?-kérdezte egy idő után.
-Na látod,ez a jó kérdés.-fújtam ki a bennem maradt levegőt,miközben homlokomra tettem kezem.Viki nem sokkal később hazament,én pedig lezuhanyoztam és ágyba bújtam.A mai kicsit sem jó nap.