1.rész

Úgy emlékszem arra a napra mintha tegnap történt volna.

*Éppen Bencéhez siettem,mert megbeszéltük,hogy elmegyünk billiárdozni.Kopogtam házuk ajtaján,ami nem sokkal később ki is nyílt.A fiú anyukája,Margit nézett rám döbbent arccal.
-Csókolom!Bencéhez jöttem.-tudattam vele ott létem okát.
-Nincs itthon.-válaszolta komoran.
-De,megbeszéltük,hogy találkozunk.
-Figyelj,Bence ma el utazott Londonba és nem mondott semmi konkrétat arról,hogy mikor jön vissza.-a mondat hallatán egy enyhe sokk ért.Csak álltam és bámultam magam elé.-Ne haragudj,de most mennem kell.Szia.-csukta rám az ajtót.*

Ahogy lezártam vissza emlékezésem egy forró könnycsepp folyt végig arcomon,amit egyre több követett.Mindössze egy év telt el azóta de a helyzet nem változott.Semmit sem tudok róla,nem ad élet jelet magáról,legalább is nekem nem.Ha Viki nincs,talán már rég a másvilágon tartózkodnék.Ő annyi erőt adott nekem,a puszta jelenlétével,amit talán soha nem fogok tudni neki igazán megköszönni.Annyi kérdés kavarog bennem,de a legrosszabb,hogy választ nem kapok rájuk.Talán soha.Még most sem tudom elhinni,hogy ezt megtette velem.Nem voltak titkaink egymás előtt,mindent megbeszéltünk még olyan dolgokat is amit sosem gondoltam,hogy egy fiúval fogok megosztani.Szakítás,csalódások,ő mindig ott volt nekem.Sajnos már csak volt.Letöröltem sós könnyeim amik az arcom áztatták,és kikeltem ágyamból ahol általában a legtöbb időm töltöm.Vörös hajam laza kontyba fogtam és felvettem fekete keretes szemüvegem,így
tisztán láttam mindent.Percek alatt termettem a konyhába,ahol anyukám lelkesen készítette a tojás rántottát.
-Jó reggelt!-dörmögtem.
-Neked is kincsem!Hogy aludtál?
-Jól.Azthiszem.-erőltettem magamra egy kisebb mosolyt.Az ajtóban kishúgom,Dóri jelent meg és amint észrevett eszeveszettül futni kezdett felém.Azonnal ölembe kaptam és simogatni kezdtem,barna haját.Mindössze öt éves de mérhetetlenül sok szeretet van benne.
-Képzeld Liz,azt ájmodtam,hogy hejcegnő vagyok és van egy pónim,meg egy koronám.-mesélt nekem miközben babáival játszott.A következő pillanatban már az étkező asztalnál ültünk és reggelinkat fogyasztottuk.A tányérok hamar kiürültek és szokásosan megint én mosogattam el.Miután elpakoltam az edényeket szobámba mentem és öltözni kezdtem.Egy fekete short-ra és hozzá íllő trikóra esett a választásom.Éppen sminkeltem mikor a telefonom csengőhangjára lettem figyelmes.
-Szia Viki-szóltam bele a készülékbe amikor meg győződtem róla,hogy barátnőm keres.
-Szia Liz.Remélem nem felejtetted el,hogy ma mutatom be neked a barátom.-aggodalmaskodott.
-Dehogy felejtettem,mindjárt elkészülök.
-Jól van,akkor majd találkozunk.Ja és még valami jönnek a barátai is.-világosított fel és azonnal bontotta a vonalat.Sóhajottam majd folytattam előző cselekedetem.Bő fél óra alatt szedtem rendbe magam ezáltal késésben voltam,mint mindig.Sietve szedtem a lábam a Margit Sziget felé,miközben párszor megcsörrent a telefonom,de inkább nem vettem fel mert tudtam,hogy Viki keres.Rekord idő alatt értem a megbeszélt helyre ahol megpillantottam szőke hajú barátnőm miközben idegesen sétál fel s alá,és nem messze tőle négy srácot akik lelkesen diskuráltak egy kört alkotva.
-Itt vagyok.-lihegtem mint egy kutya.
-Ideje volt.-morgott barátnőm miközben egy ölelésben részesített.Amíg én levegőért kapkodtam ő oda rángatta hozzám az egyik fiút.
-Ő itt a barátom,Olivér.-mutatta be nekem a szőke srácot.
-Liz.-fogtam vele kezet.
-Örülök,hogy végre megismerhettelek.-mosolygott rám.
-Szintúgy.-kacsintottam a szöszire.
-Srácok gyertek mutatkozzatok be.-zavarta meg barátait Olivér mire mindannyian felém fordultak.Egyesével mértem végig őket,először egy kreol bőrű srácra meredtem,majd át vezettem tekintetem egy kissé idősebb mondhatni "férfi"-re.Mikor a sor végére értem egy ismerős arcot véltem felfedezni,de hirtelen nem ugrott be ki is ő.Épp oly döbbent arccal figyelt engem mint én őt.Amikor már felfogtam kivel állok szembe szám elé kaptam kezem és hátrálni kezdtem.
-Bence?-kérdeztem remegő hanggal.